2009.08.31. 14:40

Kapaszkodás a WC-pumpába és szánkózás a fák lombjai közt - Holdfény Liget, végigmásztuk

Gyöngyösfalu - Kapaszkodtunk WC-pumpákba, szánkóztunk az égben - kalandoztunk. Miután a balatonfűzfői kalandparkot megmásztuk úgy gondoltuk, hogy hazai pályán is bizonyítunk, így kimentünk a gyöngyösfalui pályára. Nagyon jól tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy helyenként szidni fogjuk a szakaszokat, elfáradunk, de az embert próbáló és kimerítő feladatok leküzdése után elégedettek lehetünk magunkkal és örülni fogunk, mert: megcsináltuk.

Garai Antal 'Atom'

Az utóbbi években egyre többször találkozhattunk a kalandpark kifejezéssel országszerte. E létesítményekben különféle ösvényeken avagy pályákon tehetik próbára mászó-képességüket a kalandvágyók. Számtalanszor hallottuk már szombathely közeli Holdfény Liget drótkötélpályáinak történeteit is, hogy melyik miért nehéz, miért bonyolult és miért fárasztó. Kimentünk a kalandkertbe, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk meg a pályák olykor leküzdhetetlennek tűnő nehézségeit.

A kalandparkok különféle ügyességi feladatokkal várják a kihívásra vágyókat - Fotók: Garai Antal 'Atom'

A liget Szombathelytől mintegy 11-12 kilométerre, Gyöngyösfalu szélén helyezkedik el, autóval hamar odataláltunk. Érkezés után pillanatokon belül már húztuk is fel a beülőt és a sisakot, amikre ha nem is vágytunk a melegben (mert a beülő ránk szorítja a ruhát, a sisak meg sisak), akkor is kellenek, hiszen nélkülük senki sem szambázhat több méter magason mindenféle drótköteleken. Négyfős társaságunk gyorstalpaló karabiner-használati kiképzést kapott Nóritól, a park egyik munkatársától, s miután úgy éreztük, hogy a helyzet magaslatán állunk, felmásztunk a zöld pálya első magaslatára.

Oda kell figyelni hova lépünk és arra is, hogy mekkorát - hamar jön a terpesz

Aki még nem volt ilyen parkokban tudnia kell: eleinte könnyűnek tűnhet minden szakasz, s csak a feladat közben, amikor izzadtan küzdünk, csak akkor jövünk rá, hogy van benne valami turpisság. A zöld, a kék és a piros pálya tartogat érdekességeket, de legélénkebben bennünk a csúszások élnek, hiszen nagyon jó szórakozást nyújt, amikor egy csigával sok-sok méteren keresztül átsiklunk a fák közt, vagy épp azok lombjaiban. A fekete pályán várt minket a főnyeremény, 8,5 méter magasból (ha jól emlékszünk) 85 méter hosszan csúszhattunk a dróton.

Először jót nevettünk egy WC-pumpás feladaton, ahol tábla hirdette, hogy pumpákba kapaszkodva teljesítéshez ügyesség kell. Szerencsére nem MÁV-kocsikból 10 év használat után örökölt pumpákat kellett fogdosnunk, így bátran és ügyesen teljesítettük a feladatot. Később belefutottunk két darab mászófalba is, ami a könnyedség kedvéért két drótkötélen függött több méter magasban. Akkor elgondolkodtunk egy pillanatra, hogy mi is lesz, de végül minden feladaton átjutottunk valahogy. Az első igazán fárasztó szakasznak a drótkötélhurkokban való lépkedés ítéltetett, ezután kicsit megpihent társaságunk, amennyire lehetett. Az, hogy mekkora öröm, amikor a sok imbolygó feladat után egy fix gerendán kell átsétálnunk: leírhatatlan.

A híres pumpás feladat

A Fekete pálya: már a színe is rosszul hangzott, de idő szűkében pihenő nélkül siettünk át a pirosról. Bevalljuk, hogy az első feladatok közt található bambuszrúddal egyensúlyozó drótkötélséta alatt mindannyiunk felvette a „zabszem van a hátsó felünkben” pózt s úgy mentünk át a magasban kifeszített kötélen - itt döntöttük el egy életre, hogy nem leszünk cirkuszi artisták. Pár feladattal később a park egyik legviccesebb részéhez érkeztünk, ami nem más, mint az égi szánkózás - az ötlet kitalálójának piros pontot adunk a kreatív megvalósításért. Két drótkötélre egy szánkó van rögzítve (görgős talpakkal), amin szánkázhatunk pár méteren át a fák lombjai közt.

Csúszás drótkötélen (balra) és drótfolyosón a cikkíró (jobbra)

A fekete pálya egyik szakaszán erő híján csaltunk, de legközelebb ígérjük, hogy majd azt is megcsináljuk rendesen. Mire végigértünk a négy pályán számítógépasztal mögött fejlődött izomzatunkkal, annyira elfáradtunk, hogy az utolsó feladatokat épp sikerült megcsinálnunk. Igaz nem csak erő, hanem kitartásfüggő is a pár órás mászókázás.

A végén a ismét szilárd talajon állva elégedetten kimondhattuk, hogy: megcsináltuk, végigmásztuk. Pozitívan értékeltük a nagy gyerekek játszóterét, ahol persze a kicsik is megtalálják a rájuk méretezett szakaszokat. Jó, hogy azok is próbára tudják tenni magukat, akik nem szoktak rendszeresen sportolni, edzeni, illetve akik hétköznapokon egy íróasztal mögött ücsörögnek és nem tervezik, hogy hétvégén megmásszák a Mount Everest-et.

Javasoljuk, hogy ha kalandparkba indulnak mászni, akkor mindig legyen önöknél egy jófajta biciklis kesztyű (vagy legalább egy gazoló kesztyű, bár az a parkban is kapható), hiszen a sok drótkötél tenyerünket elég rendesen megdolgoztatja, s bőrből is kevesebb marad.