Körömpörkölt - A varázsló születése

Kosztolányi unokatestvére nagyon fiatalon, 32 évesen távozott, ám ez alatt a rövidke idő alatt is el tudott mondani jó néhány mesét, amelyek többnyire rosszul végződtek. Emléke előtt tisztelegve álljon itt egy saját, „csáthos” történet: Hát persze, hogy már megint a Witmann fiúkkal van baj! Az történt ugyanis, hogy az idősebbik fiú megint akart egy baglyot. Felöltözött, és leosont a padlásszobából. Óvatosan lépkedett, hogy nyugtalanul alvó öccse meg ne hallja. A baglyot ezúttal magának akarta, csak magának. Még alig pirkadt, amikor kilépett a kapun, és sietősen elindult az öreg Barbácné elhagyatott télikertje felé. Ott lakott a bagoly, az ő baglya - gondolta. Miközben kínosan ügyelt léptei ritmusára, sűrűn tekingetett hátrafelé, de megnyugodott, mert az utca kihalt volt. A padlásszoba azonban nem volt az. Elevenebb volt, mint szerette volna, öccse nézett utána az ablakból csalódottan. Tudta, hová tart. Egy héttel ezelőtt fedezték fel a baglyot a télikertben, ő javasolta, hogy vele is jó volna azt csinálni, mint a másikkal, de bátyja ügyet sem vetett rá. - Már nem érdekelnek a baglyok, többre vágyom mondta akkor - erre most odamegy. A fiatalabbik Witmann sietve magára kapta ruháit, és magához vett két fogót, egy egészen kicsit és egy nagyobbat, majd rövid tétovázás után bátyja hosszú pengéjű zsebkését is a zsebébe süllyesztette. Egy bagoly visít már napok óta a Barbácné télikertjében. Szárnya nincs, elröpülni nem tud. A padlásszobában most csak egy fiú alszik nyugodtan. A fiatalabbik Witmann fiú.