Amikor megrezdül az érzelmi háló

Pár perc alatt mindenkit magával ragad az az erő és sodró lendület, ami Uzsalyné Pécsi Ritából árad. Mert hol kiabálva, hol suttogva, olykor énekelve, máskor meg trappolva és menetelve beszél olyan dolgokról, melyek mélyen megérintenek bennünket. És mi sírunk, nevetünk, megdöbbenünk, meghatódunk. Mert valójában rólunk beszél, saját példáin, tapasztalatain keresztül. Merthogy az érzelmeknek mindenhez köze van. Érzelmeket nem tudunk akarni, elhatározni, mert a tudatalatti szférához tartoznak.

Ha otthon kiabálnak egymással a szülők, másnap nem tud figyelni órán a gyerek, mert berezdül az érzelmi háló, megmozdul az egész személyiség. Az agykutatás kiderítette, hogy az érzelmeknek nincs olyan jól körülhatárolható agyi területe, mint a látásnak. Az érzelmek az agyat behálózó rendszer formájában fejtik ki hatásukat. Ha a háló egy pontjára érkezik egy inger, megmozdul az egész.

Tehát ha tanítani, nevelni akarunk, be kell jutni ebbe az érzelmi hálóba. Jó hír azonban, hogy míg a megismerőképességünk, az IQ felső határa adottság, az érzelmi intelligencia, az EQ korlátlanul fejleszthető. Viszont ez nem automatikus.

Mindenkiben ott van egy gazdag csírarendszer. Azért születünk családba, hogy legyen, aki életre kelti ezeket. Elsősorban 21–23 éves korunkig ez nagyon is fejleszthető, de még utána is. Az iskolai oktatás, de egész civilizációnk elvárásrendszere 92 százalékban a kognitív készségekre, az IQ-ra koncentrál, miközben az egész készségmezőnek ez kevesebb mint 20 százaléka. Döntéseinkért átlagosan 70 százalékban az érzelmi háló felel, krízishelyzetekben akár 100 százalékban.

Az affektív készségek, azt fejezik ki, hogy az érzelmeket hogyan tudjuk átélni. Kell tudni sírni, nevetni, örülni, megrendülni, gyönyörködni. Ennek fejlesztésére szolgál a játék, a mese, a beszélgetés. A mai fiatalokban sokszor nincs meg az erő, az akarat, ami lehetővé tenné, hogy nekiálljanak valaminek, nekiinduljanak, mint a kis vitéz a sárkányos mesében. Amit el tudunk képzelni, csak azt tudjuk akarni.

Konatív készség a lelkesedés, a kíváncsiság, az érdeklődés, a nyitottság, a motiválhatóság. Kíváncsinak lenni jó. Ez úgy fejlődik ki, ha a gyerek kérdez, van, aki válaszol neki. A nyitottság a másik ember felé, a kötődés csírája. A kötődés nevelhető. Át kell élni sokszor, hogy kapcsolódni jó, együtt lenni, együtt enni, sírni, nevetni, játszani, dolgozni, együtt énekelni jó, együtt imádkozni jó. Szociális készség az empátia, a kooperatív készség, a tolerancia, elfogadás, a vezetési készség. Ezek fejlesztése is a mi dolgunk. Ezekre szinte az élet minden területén szükség van. Vezetési készség például az erő, az idő, a hangulat kézben tartása, az önuralom. Meglepő, de a „tekeredik a kígyó” egy olyan játék, mely a csúcsvezetők számára nélkülözhetetlen. Mert egyszer vezetők vagyunk, másszor meg alkalmazkodunk.

Információközléssel az érzelmi intelligencia készségei nem fejleszthetők. Csak élmények, valóságos tapasztalatok és érzelmi azonosulások révén. Érzelmi tanulás csak akkor történik, ha valamit átélünk, mert ilyenkor egy szinopszis keletkezik, egy „benyomódás” az érzelmi hálón. Minél többször átéljük, annál erősebb lesz ez a kapcsolat. Fontos az ismétlődés, mert a nem használt szinopszisok törlődnek. Ez döntéseink alapja. Albert Einstein írta, hogy ha a tudomány gyorsabban fejlődik, mint az erkölcs, elpusztul az élet. A nevelés az élet szolgálata, vallja Uzsalyné Pécsi Rita.