A szombathelyi amerikaifocista, aki a Konyhafőnökben is megállja a helyét – interjú

Néhány héttel ezelőtt elindult a népszerű gasztroműsor, a Konyhafőnök legújabb évada. Rengetegen jelentkeztek a megmérettetésre, már azért is ádáz harcot vívtak a versenyzők, hogy a legjobb 100-ba bejussanak, és lehetőségük legyen a zsűri előtt főzni. Ha már szóba került a zsűri: Rácz Jenő és Sárközi Ákos személyében két Michelin-csillagos séfnek kell megfelelniük a versenyzőknek, akik a népszerű gasztrobloggerrel, Fördős Zével kiegészülve alkotnak egy triót.

A műsorban egy szombathelyi fiatalember sikereiért is szoríthatunk. Békei Norbert is jelentkezett szerencsét próbálni. A 26 éves Norbi sales managerként dolgozik a vasi megyeszékhelyen, és nem mellesleg a Szombathelyi Crushers amerikaifocicsapat elkapója. Már egészen messzire jutott, ugyanis egy kék kötény birtokosa, ami azt jelenti, hogy Sárközi Ákos beválasztotta a csapatába. Lapunk megkeresésére Norbi elárulta, hogyan került kapcsolatba a gasztronómiával, és a Konyhafőnökben szerzett eddigi élményeiről is mesélt.

Kezdetek

- 19 éves korom óta, amióta komolyabban sportolok, és figyelek az egészséges életmódra is saját magamra főzök, szóval talán arra az időpontra datálom az érdeklődésem kezdetét a gasztronómia iránt – kezdte a beszélgetést Békei Norbert. – Nem jártam soha vendéglátósuliba, vagy tanfolyamra, teljesen autodidakta módon tanultam meg főzni. Soha nem elégedtem meg magammal akkor sem, ha nagyon jó lett, mindig igyekeztem arra törekedni, hogyan tud jobb lenni. Ha valamilyen új receptet kipróbálok, akkor ez egy óriási utánajárással kezdődik. 2-3 órán keresztül is olvasom a recepteket, amire arra kerül a sor, hogy akkor nekiállok. Rájöttem, az egyébként egy nagyon jó dolog, ha az ember tud főzni. Az első elismeréseket a családtól kaptam, de a csapattársaim is folyamatosan dicsértek. Gyakran csinálunk olyan programot a mai napig, hogy főzök, átjönnek enni, és utána meccset nézünk, vagy bemegyünk a városba – összegezte a kezdeteket.

Jelentkezés a műsorba, és az első főzés

Elmesélte, az utolsó nap látta meg a felhívást, hogy lehet jelentkezni a Konyhafőnökbe. Kicsit emiatt hezitált, de végül a párja és a csapattársai meggyőzték, hogy ott a helye, így végül elindult a versenyen. Több ezren jelentkeztek, volt egy előválogató, ahol 100 jelentkezőt kiválasztottak. Ők főzhettek a zsűri előtt, akik köténnyel jutalmazták a legjobb 34 versenyzőt.

- Felkészülni nehéz erre, leszámítva talán a bemutatkozó ételt. Azt hetekig tökéletesítgettem, kísérleteztem vele, hogy mire a séfek elé kerül, addigra a lehető legjobb legyen. Aztán szerencsére meg is lett az eredménye. Azt tudom, hogy vannak olyan versenyzőtársaim, akik hónapokon keresztül csak erre készültek. Nekem a last minute nevezésem miatt erre esélyem sem volt, bár, ha korábban jelentkezek sem hiszem, hogy így készülök. A bemutatkozó ételemnél az amerikai foci miatt ezen az amerikai vonalon szerettem volna maradni, ezért döntöttem a hamburger mellett. Kicsit mindenképpen újra akartam gondolni, felturbózni, hogy elnyerje a zsűri tetszését. Egy sajtburgert vittem, ami abból állt, hogy volt a tányéron egy 12 órán keresztül konfitált marhapofa, mellette chedarral, jalapenóval és baconnal töltött ravioli. Díszítésnek pedig készítettem hozzá baconchipset, parmezán ropogóst, mellé BBQ mártást, sörbundás hagymakarikát és savanyított uborkaszalagot – emlékezett vissza Norbi.

A casting adásokban 30 perc volt elkészíteni az étel különböző elemeit, de megsütni és kitálalni már a zsűri előtt kellett. Mint mondta, nagyon izgult, hiszen két Michelin-csillagos séf fogja kóstolni a végeredményt. Akkor nyugodott meg kicsit, amikor érezte, hogy jól áll időben, és jól sikerült az étel. Végül három igennel kapott farmerkötényt, vagyis továbbjutott a következő körbe. Sárközi Ákos még azt is megjegyezte, hogy mennyire élvezte a tányér ízeit, ami egy hatalmas lökést adott a szombathelyi versenyzőnek. Azt már csak az adásból tudta meg, hogy miután kiment a zsűri még odament és megette, ami a tányéron maradt.

- Nem voltam felkészülve arra, hogy mi van, ha nem sikerül. Nem is akartam ilyenekre gondolni, de biztosan nagyon csalódott lettem volna. Ezzel igazából már elértem a minimális célkitűzésemet magam felé. Elvégre, amikor egy Michelin-csillagos séf azt mondja, hogy imádta minden pillanatát a tányéromnak, akkor már érezhetem úgy: elértem valamit. A zsűri közül annyira nem tartottam egyiküktől sem, talán Jenőtől a szigora miatt. Nála abszolút az akkori teljesítmény az, ami számít – fogalmazott.

Második főzés, avagy út Sárközi Ákos csapatába

A verseny következő részében a kötényt kapott, vagyis továbbjutott versenyzők közül a zsűri két csapatába lehetett bekerülni. Ekkor már a nézők számára jól megszokott helyszínen, a pultoknál alkothattak.

- Igen, itt már kevésbé voltam magabiztos. Egy teljesen idegen konyhába kerültem, egy olyan hallal kellett dolgoznom, amit idáig csak ettem, de korábban soha nem készítettem, valamint mellé még kaptam fehérmákot, amiről eddig csak hallottam, kóstolni nem kóstoltam. Nagyjából összeállt a fejemben a dolog, igen ám, de a keresgéléssel sok idő elment, mire mindenre rájöttem, hogy működik. Ennek a versenynek a legnagyobb mumusa az idő. Ha pedig megcsúszol, akarva akaratlanul kapkodni kell, ekkor jönnek a hibák: elfelejted, másra figyelsz, kimarad valami. Mint kiderült, az amur az egyik legszálkásabb hal, de nekiálltam, elvégre pucoltam én már halat. Szétmaszíroztam, úgy éreztem, hogy már nincs benne szálka. Erre Rácz Jenő kivett belőle egy hatalmasat. Ott teljesen levert a víz, gondoltam, hogy itt most hazamegyek, de végül Sárközi Ákos látott bennem potenciált, beválasztott a csapatába, és egy kék köténnyel a nyakamban mehettem fel a galériára. Pokolból a mennybe néhány perc alatt, de hatalmas kő esett le a szívemről. Hosszú percekig tartott, mire egyenesbe értem, és felfogtam az egészet. Volt még egy ilyen hullámvasút, amikor a következő adásba Sárközi Ákos a galérián álló kék csapat egyik tagjával levetette a kötényt. Akkor is nagyon izgultam, csak nehogy én legyek az, de maradhattam. Azon leszek, hogy bebizonyítsam, jó döntés volt hinni bennem – mesélte az élményeit Norbi.

Motiváció, tervek, ismertség

A szombathelyi versenyzőt arról is kérdeztük, hogy felismerik-e az adások óta az utcán, és a verseny után milyen tervei vannak a gasztronómiával.

- Igazából engem az élmény és a fejlődés az, ami igazából motivál. Persze nem akarok álszent lenni, nem mondom, hogy a fődíj nem, de akkor sem leszek csalódott, ha az első kettő teljesül. A későbbiekben szeretnék nyitni egy kisebb vendéglátóegységet a barátnőmmel, aki egyébként nagyon jól süt. Amíg valami hasonlóba nem vágunk bele, addig egy gasztroblogot biztosan indítunk ketten, aztán majd meglátjuk. A verseny miatt többen is felismernek az utcán, ami hazudnék, ha azt mondanám nem esik jól, de tényleg nem ezért indultam. Van pár jó sztori egyébként. A csapatban például a Konyhafőnök kezdete óta nem Norbinak, hanem séfnek hívnak. Amikor rendeltem valamilyen ételt, akkor is megismertek. Legutóbb gumicserére vittem az autót, és amíg vártam, hallottam, ahogy beszélik: te, ez nem a srác a tévéből? De, tuti, hogy ő az. Meg persze rengeteg ismerős gratulált, ami szintén jólesett – zárta szavait Békei Norbert.