Faludi Eliza táncbajnok, a szombathelyi Reményik iskola kitűnő diákja miniszteri elismerést kapott

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett pályázaton való részvételét a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola kezdeményezte, ahol ismerik a versenyeredményeit, és nem­csak 2020-ban, hanem első osztályos kora óta folyamatosan kitűnő tanuló is.

Liza sok időt és energiát fektet a tanulásba és a táncba. Ha másnap dolgozat lesz, hajnali öt órára felhúzza az órát, és reggel hétig készül rá, míg fel nem kelnek a többiek. A táncedzések délután vannak, mindennap 2,5–3 óra, hétvégén verseny vagy edzőtábor.

Legutóbb Szentesen voltak, ezen a hétvégén Siklósra mennek, együtt az egész család. Az édesanyja, Lovas Henriette az edző, a húga, Olívia is táncol, viszik a táncos párját, Kovács Ádámot is. Az édesapja, Faludi Tamás szívesen velük tart az utazásokra, szülőként az ő nevelési céljaiban is fontos szerepet tölt be a sport; a karantén idején beszállt az otthon tartott erőnléti edzésekbe, amelyeket Sárai Gabriella tartott. Együtt négyen biciklizni is járnak Bozsokra, futni pedig a velemi szerpentinen szoktak, hogy a kondíciójukat megőrizzék.

Liza a Lorigo Táncsport Egyesület tagja, ahol az edzéseket részben az édesanyja, részben az ő kollégái, Nagy Júlia, Elekes Helga és Gombkötő Balázs tartja. A fiatalember foglalkozik legtöbbet Elizával és a párjával, amit az édesanyja is nagyon egészségesnek tart, ő higgadtabban tudja kezelni a feszült versenyszituációkat, mint a lányáért (lányaiért) izguló anyuka. Gombkötő Balázs Lovas Henriette tanítványa volt, őt vitte el először a magyar bajnoki címig, büszkék arra, hogy most pedig már ő segíti egykori edzője gyermekét. Az anyuka szakmailag nagyon odafigyel a lányokra, magasak a technikai elvárásai, Balázs a koreográfiákat készíti sok ötlettel.

A 13 éves Liza és a 12 éves Olívia jártak tornára korábban – Liza belekóstolt a lovaglásba, teniszezésbe –, de óvodás koruk óta táncolnak is, beléjük ivódott, az életük részévé vált. Az édesanyjuk nem feltétlenül akarta, hogy versenytáncosok legyenek, mert a szubjektív megítélésű versenysportban rengeteg a „keserű pirula”: saját tapasztalatból is tudja, hogy sok lemondással jár, és sok csalódás is éri a táncosokat a pontozások során. Amit a kívülálló légies, könnyed, mosolygós produkciónak lát a parketten szinte úszó tüllök között, mögötte kemény, sőt sokszor fájdalmas munka van.

Liza elárulja, hogy a többórás edzés végén megesik, hogy elsírják magukat, hogy nem bírják tovább. Gyakorolják például az oldalra lépést testcsavarással, ami egy idő után egyáltalán nem kellemes, minden izom kontroll alatt van, erős testtudatot és erőnlétet igényel; vagy például négy percig kell felemelt kézzel bécsi keringőzni, hogy ne a versenyen derüljön ki, hogy elfogy a levegő. Az is könnyeket tud facsarni, amikor többször végig kell nyomni az öt latin táncot – szamba, rumba, csacsacsa, paso doble, jive – közéjük illesztett egy perc négyütemű fekvőtámasszal.

Liza nagyon szereti az iskoláját, a tanárait, kiemeli Cseriné Kiss Juditot, aki osztályfőnöke volt, mielőtt nyugdíjba ment. A kislány fogorvos szeretne lenni, a Nagy Lajos Gimnázium biológia szakára fog jelentkezni, de emellett azt is tervezi, hogy táncedzőként tanít majd. Imádja a táncot, mély elhivatottság van benne, amit – a sok fáradság ellenére – a 2016 óta versenyeken szerzett sikerélmények visszaigazolnak.