A kőszegi Bersek-iskola tanárnője többször mert nagyot álmodni

Horváth Mártát a megyében és azon túl elsősorban az általa alapított táncegyüttes mazsorett-, reneszánsz és tűztáncprodukciói révén ismerik. Rendszeres fellépők történelmi és hagyományőrző fesztiválokon, szüreti felvonulásokon, sportrendezvényeken, falunapokon és kiállításmegnyitókon; megmérettetnek művészeti szemléken és táncversenyeken. A Bersek-iskola honlapján Márta neve mellett a tanított tantárgyakon kívül szerepel még, hogy a 8. b osztályfőnöke, pályaválasztási felelős, a humán munkaközösség vezetője. Nincs feltüntetve, de a környezetében mindenki tudja, hogy a gyerekeket, szülőket is megmozgató iskolai kirándulások és a nagyszabású jótékonysági Bersek-bálok szervezője, háziasszonya is. Állhatatos és elhivatott ember, aki többször mert nagyot álmodni.

– Tatabányán nőttem fel, édesanyám hegedűtanár, édesapám történelem–ének szakos és fafúvós tanár volt, fagottos, mindketten a Tatabányai Szimfonikus Zenekar tagjai. Azt szoktam mondani, én Kőszegre „visszagyüttment” vagyok a család révén. Apukám idevalósi, alig vártam, hogy a szünetekben jöhessek Kőszegre a nagyszüleimhez, és már akkor tudtam, hogy a történelmi kisvárosban szeretnék élni.

Emlékszik: tízévesen megkapta az első komoly olvasmányát: Karcag György Idegen páncélban című történelmi regényét. Ifjúsági és történelmi könyveket olvasott. Az is kézenfekvő volt, hogy hangszereken is tanult, az Árpád-gimnáziumban mégis a tánc felé mozdult el. Pályaválasztásában a szülei példáját követte. Rajongott a történelemért, oroszt pedig tíz évig emelt szinten tanult. 1991-ben diplomázott az Eszterházy Károly Tanárképző F őiskolán orosz–történelem szakon. 1992-ben került Kőszegre. Azt mondja, a tánc terén a nagy lépést az jelentette, amikor „vén fejjel”, huszonévesen bekerült a városi mazsorettcsoportba Füle Magdolnához. Nemsokára saját csoport alakításán törte a fejét.

– A MÁV Gyermekintézményben működő Herman Ottó Általános Iskola igazgatója, Pochán Ferenc és Kiss János, a MÁV Diákotthon igazgatója adott lehetőséget arra, hogy csoportot szervezzek a bent lakó lányoknak. Így alakult a Hermazsi, amelybe a városból is jártak gyerekek. Ők jelentették a folytonosságot az iskola-összevonások után a Bersekben 1995-ben alakult BE-JÓ Táncegyüttesig. Azóta is ez a bázisiskolánk. Mazsorettel kezdtünk, az évek alatt ehhez jöttek a showtáncok (színpadi látványtáncok). Tolnay Veronika és Kumánovich Kata, a két remek énekes lányunk közreműködésével énekes-táncos produkciókkal is elő tudtunk állni. A 2000-es években már érlelődött bennem: itt vagyunk az ország egyik ékszerdobozkájában, a történelmen sétálunk nap mint nap a belvárosban, még sincs történelmi tánccsoport. Adott volt az iskolai társastánccsapat. Egy anyuka hozott bútorszövetanyagot, az iskola is támogatott bennünket. Az első ruháink így készültek el 2005-ben. Abban az évben alakult a BE-JÓ Történelmi Táncegyüttes.

A XV–XVII. századi angol, francia és itáliai reneszánsz táncok mellett a zászlóforgatás, a kardtánc és fáklyástánc is megjelent a műsorainkban. Hatalmas büszkeség, hogy 2008-ban, a reneszánsz évében meghívtak minket Szombathelyre, Egerbe, Kecskemétre. 2009-ben pedig Budapesten a Reneszánsz Kavalkád gáláján léphettünk fel a zászlóforgatással és a történelmi táncokkal. A tündérszárnytáncosok és a tűztáncosok 2010-ben mutatkoztak be a Félhold és Telihold Ostromnapokon. Én közben kétéves diplomát adó képzésre – tánc és dráma szakra – iratkoztam be a szombathelyi főiskolára. 2007–2008-ban pedig a Régi Zene Műhely kurzusain tanultam – meséli.

2009-ben kezdtek táncversenyekre is járni. Mások mellett a Magyar Látványtánc Sportszövetség megmérettetéseire, és többször kijutottak az Európa-bajnokságra. Eredményeik, arany, ezüst, bronz minősítéseik azóta is bizonyítják, van helyük a mezőnyben, koreográfiáik – egytől egyig Márta alkotta őket – magas színvonalúak. Egy időben minden évben új műsorral készültek. Mostanra, mondja, van mihez visszanyúlni: csak a tűztáncos produkciókból ötféle van. 2016 óta egyesületként működnek, 2017 óta támogatási szerződésük van Kőszeg önkormányzatával. Vadonatúj, Kőszeg színei szerint aranykék ruhájuk anyagát a tavalyi támogatásból vásárolták meg. A működéshez szükséges pénzt persze elsősorban nyári fellépéseikből tudják összegyűjteni. Minden egyes forintért és ruháért megdolgoztak.

– A mazsorett könnyednek tűnik. A táncpróbákon készül a koreográfia, de aki jó mazsorettes akar lenni – mint mondjuk Baranyai Katalin –, az otthon órákig gyakorolja még a bottekeréseket. „Cserébe” fejlődik a lányok mozgáskoordinációja, térlátása, ritmusérzéke, magabiztosabbak, bátrabbak lesznek. A tánc komplexen formálja a személyiséget. A BE-JÓ Történelmi Táncegyüttes a Kőszegi Ostromnapok Egyesület egyik alapítója, ahol én titkárként tíz évig dolgoztam. És bár a Covid szétzilálta a sorainkat, ellehetetlenítette a folyamatos működést, a közös próbákat, az idén is velünk kezd a közönség: pénteken 16.30-kor reneszánsz műsorunkat láthatják a Jurisics téren, és még aznap a tűztáncot is 21.45-től. Nem tudni még a jövőt, de úgy gondolom, hogy a BE-JÓ beírta magát Kőszeg történelmébe, hagyunk magunk után talplenyomatot.