A körmendi Rendes Gyuláék családi házukban többféle extrém állatról gondoskodnak – fotók

Rendesék háza külsőre teljesen szokványos, de ami a kapu mögött van, az maga a csoda. Körmenden a Táncsics utcai család ház kapuját átlépve először két hatalmas datolyaszilvafára csodálkozunk rá, amelyek rogyásig vannak gyümölccsel. A hazai kertekben ez a fa nem gyakori, pedig látványnak sem utolsó, ráadásul termése egészséges is. Egyszerűbben khakiszilvának hívják, vájtaknak hurma, a romantikus költőtípusoknak pedig égi szilva vagy lótusszilva. Picit arrébb sárkánybegónia virágzik, még a nyarat idézi, bár az már csak emlék. Október eleje van, csak néhány kósza órára süt ki a nap, és már rég nincs ereje teljében.

Pedig a meleg, a napsütés Rendes Gyuláéknál igencsak fontos, hiszen teknősöket tartanak, nekik nem mindegy, hány fok van. A család hét teknőse közül egyik sem szokványos fajta. Kettő díszes párduc-, más néven leo­párdteknős, ezek most a legméretesebbek. Sarkantyús teknősből három van, róluk azt érdemes tudni, hogy ezek nőnek majd a legnagyobbra. A világ harmadik legnagyobb teknősei között jegyzik őket a galápagosi óriásteknős és az aldabrai óriásteknős után.

Egy kifejlett példány megközelítheti az egyméteres hosszt, súlya a száz kilogrammot is elérheti. A családnak van még két szenes teknőse is, ezeket piros lábúaknak is nevezik. Szeretik a vizet, és a többi teknőssel ellentétben a növények mellett dögöt is esznek. Rendeséknél ezek számítanak a legkülönlegesebbnek, úgy tudják, Vas megyében rajtuk kívül senki nem tart ilyen fajt. Magyarországon talán a görög teknős a legelterjedtebb, ez kisebb méretű, és téli álmot is alszik októbertől márciusig, Rendesék hüllőivel ellentétben.

– A mi teknőseink október első napjaiban kerültek téli otthonukba, hiszen minimum húsz fok kell nekik, és most már bejött az ősz, vele a hűvösebb idő, kint, szabad ég alatt már nem volt számukra ideális. A pincében alakítottunk ki egy komfortos helyet. Talajfűtés van, mellette UVA és UVB lámpák 40–45 Celsius-fokkal. A páratartalom is megfelelő, mindig ügyelünk arra, hogy a legjobban érezzék magukat – mondja a házigazda, Gyula, aki sok időt áldoz extrém állataira.

A táplálkozást illetően is körültekintőnek kell lenni. A teknősök nagyon szeretik a pitypangot, néha szálas füvet is esznek, de semmit nem szabad útszélekről szedni, ahol szennyezettek vagy permetezettek lehetnek a növények, mert az komolyan árthat az állatoknak. Szezonban többnyire otthon termelt kiskerti növényeket esznek, egy-egy nagyobb állat akár kilenc fej salátát is elfogyaszt naponta, persze nem a szokványos fajtát, hanem úriasan inkább jégsalátát.

A teknősök téli lakhelyéről a házba invitál Gyula és felesége, Rita. Még itt is van meglepetés. A terráriumban Ava, a szakállas agáma néz valamit szinte szoborrá válva. A házigazda kiveszi a helyéről, innentől mi merevedünk le, pláne akkor, amikor Gyula azt mondja, nyugodtan simogassuk meg. A háta tüskés, már-már élesnek mondható. Kedvenc tápláléka a tücsök és a gyászbogárlárva.

Az ebédlőben Luna, az afrikai szürkepapagáj – más néven jákó – jelzi, hogy ő is itt van. Most nem beszél, inkább tollászkodik. Pedig sok mindent tud, értelmi szintje akár egy négyéves gyermeké. A világ legokosabb fajtájaként tartják számon. A szia, a csókolom, a szeretlek, az „okos Gyula” abszolút megy neki, de a villanykapcsoló, a mikrohullámú sütő, a repülő hangját is képes élethűen utánozni.

– Korábban tizenhétféle papagájunk volt, mintegy száz darab. Ezeket eladtuk és elajándékoztuk, amikor azt hittük, hogy tollallergiám van. Később kiderült, hogy nem ez volt a probléma, de akkorra már irányt váltottunk a házi kedvenceket illetően. Pedig a papagájokban is örömünket leltük, voltak nagyon tréfás pillanataink. Az elsők között egy szivárványos lórit vettünk. Nem tudtuk, hogy képes beszélni. Hazahoztuk, és arra lettünk figyelmesek, hogy válogatottan káromkodik. Korábban voltak nálunk piranhák is egy 340 literes akváriumban, később mókusa is volt a családnak, ami kilenc mogyorót tudott a szájába tenni, a maradékot pedig a bútorok különböző zugaiba rejtette.

– És hogy most miért választottuk a teknősöket? – teszi fel a kérdést a házigazda magának is. Talán azért, mert csendesek, nem szagosak, békések és nyugodtak, bár a sarkantyús teknősök munkás állatok, három méter mélyre is képesek leásni.

De, ha bárki azt gondolja, hogy extrém állatot tartani divatos vagy menő, téved. Nagyon sok munka kell hozzá és nagy elhatározás, hiszen a teknősök 70-80 évig is élhetnek. Az állatok számára megfelelő körülményeket kell teremteni, ezt folyamatosan ellenőrzik a hatóságok. Környezettanulmányok készülnek, csak így engedélyezik az állatok tartását.

Hét teknős, egy afrikai szürkepapagáj és egy szakállas agáma. És, ha mindez még nem lenne elég: előjön Benji, a csokornyakkendős bichon, neki is kell a figyelem. Bella, a skót juhász és Igor, a szigorú moszkvai őrkutya az udvart felügyeli. Előbbi ábrándozó és kíváncsi, utóbbi komolyan veszi a munkát. Hét-nyolc embert fogad el maximum, de csak olyanokat, akiket kétéves koráig megismert.

Gyula és Rita pár éve nyertek egy utazást. Úti célnak Tenerifét jelölték meg, ez a sziget az állatok paradicsoma. – Ha máshova nem is jutunk el az életben, ide még egyszer szeretnének visszamenni – mondják. Addig is a meglévő állománnyal foglalkoznak, és persze vannak ötletek is, hogy mi jöhetne még. Egy bennett kengurunak Rita nagyon örülne, Gyula inkább egy leguán mellett voksol.

Gyula amúgy gyógyszergyári alkalmazott, Rita óvónő. Két lányuk van, ők is hasonló felfogásúak, mint a szüleik. Náluk minden állat családtag, rengeteg időt fordítanak rájuk. De megéri.

Előfordult, hogy Ritát vasárnapi főzés közben megszólította Luna, a papagáj:

– Hogy vagy? – kérdezte.

– Jól. És te?

– Jól – jött a válasz. Ez a kis párbeszéd már-már túlmutat az ember és állat közötti kapcsolaton. Így meg különösen megéri.