Fehér barátok nyomai Vasban - Vajon mi köze van Kölcsey Himnuszának a csillagász Szombathelyi Tamáshoz?

Mátyás király, mielőtt hadba indult, az akkori idők neves magyar csillagászát, Thomas de Sabariát kérdezte meg, hogy alkalmas-e az időpont a vállalkozás megkezdésére. A csillagászat tudománya és a csillagjóslás mestersége akkor még eléggé összefonódott (az uralkodók pedig rendre éltek ezzel az eséllyel-lehetőséggel). Az uralkodó 1485-ben a választ figyelembe véve kezdte el Bécs ostromát. Thomas de Sabariát az asztronómia mellett az egyháztörténet is számontartja. Fiatal éveiről keveset tudunk, nevéből ítélve biztosra vehetjük, hogy szombathelyi származású volt. A XIX. századi források megjegyzik róla, hogy „szombathelyifi”, a XX. században pedig már Szombathelyi Tamásként került be a lexikonokba. 1476 és 1480, majd 1484 és 1488 között ő volt a pálos rend generálisa. Egyházi íróként is ismerjük. 1503-ban halt meg Budaszentlőrincen. 

Életrajzát tanítványa és utódja, Gyöngyösi Gergely írta meg az I. Remete Szent Pál testvéreinek élete című munkájában. A pálosok – vagy ahogy sokan nevezik őket, a fehér barátok – az egyetlen magyar alapítású férfiszerzetesrend. Történetük a XIII. század elejéig vezethető vissza, a rend alapítójának az esztergomi Boldog Özsébet tekintik. A rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, amikor 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. Vas vármegyében is voltak pálosok, de az itteni jelenlétük kevésbé ismert. A legrégibb halvány és bizonytalan nyom Szatta és Csöde környékére vezet. E két falu között van a Barátosa nevű terület, amely részben Vas, részben Zala vármegye területéhez tartozik. A helyi hagyomány úgy tudja, hogy itt barátok, szerzetesek éltek, akiknek a Barátosai-kút közelében kolostoruk is volt. Azt is tudni vélik, hogy pálosokról van szó. Az elnevezés Remete Szent Pálra utal, aki a III–IV. században a sivatagban elvonulva remeteként élt. 

A középkorban is voltak olyan „szent emberek”, akik őt tekintették példaképüknek, s a falvaktól, városoktól távol, az erdők mélyén az ő életmódját akarták követni. A remeterendek (pálosok, ágostonosok) megalakulása az 1200-as években együtt járt a szétszórtan élő barátok közösségekbe szervezésével, kolostorok alapításával. Talán a Csöde melletti Barátosánál is ez történt, de ez csupán hipotézis. Egy 1342-es oklevél a közelben álló Szent Márton-templomot említi, egy 1366-os adatból pedig a kolostor meglétére is következtethetünk. (A templomot a XVII. század végén elpusztították, s ma már a hozzá tartozó Szentmárton falunak is csak a nyomai látszanak.) A vármegye nyugati részén Városszalónakon (ma: Stadtschlaing, Ausztria) és a Monyorókerékkel (ma: Eberau) szomszédos Kólomban (ma: Kulm) volt a pálosoknak templomuk és kolostoruk. 

A szalónakit Baumkichner András alapította 1460 körül. A rendház ma már nincs meg, de a templom ma is áll. A kólomi 1473-as alapítása az Ellerbach családhoz kötődik. Az itteni templom patrónusa a kezdeti időkben Szent Bereck volt, de a védőszent később Szűz Máriára változott. (Bereck/Brictius Márton közvetlen utódja a tours-i püspöki székben.) A templom és a klastrom is elpusztult, de helyük azonosítható. Tudni lehet, hogy a kólomi pálosoknak a Vas-hegy déli oldalán volt szőlőjük, néhány régi présházról pedig máig azt tartják, hogy hajdan a szerzeteseké lehettek. A vármegye keleti szélén is pálos emlékekkel találkozunk. A rendnek a korábban jórészt Zala vármegyéhez tartozó Balaton-felvidéken már az 1300- as években voltak kolostorai, de ez a „körzet” a rend szempontjából a XV. században – Mátyásnak is köszönhetően – a Somló környékén tovább erősödött. Ennek révén a fehér barátok a Kemenesalján is megjelentek. A Jánosháza melletti, mára elpusztult Szentpéterházán kolostora volt a pálos rendnek. A közeli Karakót Mátyás király 1480-ban – mint Somló várához tartozó birtokot – Kinizsi Pálnak adta. Három évvel később Kinizsi jóvoltából a falu a nagyvázsonyi pálosok tulajdona lett, majd 1638-ban átkerült a pápai pálosokhoz, s az övék maradt egészen a rend 1786-os feloszlatásáig. Ők építették fel a településen azt a gazdatiszti házat, amelyet „Pálos-kastélyként” említenek. A vármegye mai területén ez a rend egyetlen máig megmaradt építészeti emléke.