Az aszály, majd az azt követő eső a gyengébb minőségnek és a magasabb termésátlagnak kedvezett a búzánál, éppen ezért sokan csak takarmánybúzaként értékesítik a termést, a malom nem enged a minőségből.
A helyi malomra egy 1877-es végzés utal először, amelyben a település birtokossága szándékozott építkezésbe fogni. Ugyan nem N. Ede és W. Alojzia volt az, akik alapították a malmot, ám 115 évvel ezelőtt ők voltak azok, akik megvásárolták az akkor már csak
1937-ben Böhm Gyuláné építési engedélykérelmet nyújtott be a Körmend-Németújvári járás főszolgabírájához egy Viszák községben felállítandó malom ügyében.
A nicki „Rába-torokhoz”, ahol az Öreg-Rába és a Kis-Rába medre elválik, már a XVI. században töltést építettek, hogy a malmok működtetéséhez szükséges vízmennyiség a Rába mindkét ágában biztosítva legyen.
Ezúttal a csörötneki vízimalom mesél: gyakran árvizek pusztítottak errefelé. Ez a malom nagyon régi – de már utóda egy korábbinak, amelyet szintén árvíz tett tönkre. Más tragédiák is kísértenek.