A Hegyháton letelepedők baráti találkozóján jártunk

A letelepedőket a népnyelv már sok évtizede „gyüttmenteknek” nevezi. Míg ennek korábban pejoratív értelme volt, mára pozitív jelentésűvé fordult át. A térségbe költözők igyekeznek beilleszkedni a helyi közösségekbe, ezzel színesítik az egyes települések társadalmi életét. Letelepedésükhöz a helyiek segítségét, tanácsait, tapasztalatait kérik. Betelepülőként ugyanakkor olyan új tudással, kreativitással érkeznek, amelyet érdemes bárkinek ellesni tőlük gazdálkodási ismeretek, állattenyésztés, a gyümölcs- vagy zöldségtermesztés szintjén.

A Hegyháton újrakezdők közt vannak budapestiek, határon túliak, szombathelyiek, akik a térségben kínálkozó lehetőségeket fedezték fel, az itteni adottságokból teremtettek a vidéki újrakezdéshez esélyt maguknak.

A találkozó célja a tapasztalatcsere, egymás megismerése és egy közös beszélgetés volt. A környékre újabban és a régebben települteket egyaránt várták a szervezők. Az összejövetel nem előzmények nélküli. Kiindulópontja volt a 2017-ben Oszkóban megszervezett négynapos országos „Gyüttment” fesztivál. Akkor került igazán fókuszba a sok, már a térségben letelepedett beköltöző, hiszen kiderült: rendszeres találkozók megszervezésével egymást is segíthetik, illetve leendő beköltözőket is elláthatnak tanácsokkal a hegyháti életet és kihívásokat illetően. A korábbi találkozókon már megfogalmazódott: sokan a legfontosabbnak a bátorságot tartották meghatározónak vidékre költözésükben. A bátorság ugyanis minden gond leküzdésében segíthet. A letelepedők fontosnak tartják a vidékiekkel való kapcsolatépítést is, mert az ügyes, segítőkész emberekhez, mesterekhez bizalommal fordulhat a beköltöző, segíteni fogják.

A korábbi összejövetelek másik esszenciája az volt, hogy a vidékre költözőnek teljesen tisztában kell lennie saját magával, a képességeivel, a céljaival, a vágyaival, az egyéniségével és a tűrőképességével. Gyors sikerben nem szabad reménykedni, szívós munka teljesítheti be a reményeket, és az, hogy nagyon kell szeretni, amibe a vidéken újrakezdő belefog. Egy másik tapasztalat szerint nem kell éles döntés hozni, nem kell felégetni magunk mögött mindent kezdetben. Fontos, hogy az ember előbb kipróbálja magát vidéken, és aztán hozza meg a végső döntést a költözésről. Hiába vagyunk jó tervezők, az előre nem látható dolgok miatt folytonos újratervezőkké is kell válnunk vidéken. A rugalmasság pedig ebben meghatározó.

A vasvári találkozón a megjelentek elhatározták, hogy egymás portáit körbelátogatják jövőre, így szerezve tapasztalatot, kapva tanácsot egymástól arra vonatkozóan: mit lehetne jobban, gyakorlatiasabban csinálni a siker érdekében.

– A Hegyháton letelepedőket összegyűjtő fórumok nem­csak szabadidős programként hasznosak, hanem egyfajta vidékfejlesztő elemként is jól működnek annak tudásmegosztó, munkaerőpiaci és közösséggeneráló elemeivel, egyre növekvő adatbázisával – hangsúlyozta Szabolcs Gergely, a Hegypásztor Kör munkatársa, a program moderátora.

A résztvevők épp az adatbázis bővítése céljából határozták el az összejövetelen egy tudástérkép, tudásleltár összeállítását is, amely különböző szakemberek és egymás elérhetőségeit tartalmazza majd, az adatvédelmi szabályok betartásával.

Az adatbázis magában foglalhat egy csereberére módot adó online piacteret, illetve a térség kulturális kínálatát is összegyűjtheti.