Néptáncosnak indult, filmkritikus lett – Tóth-Bertók Eszternek hivatása lett a hobbija

Eszter a Pécsi Tudományegyetemen tanult filmelmélet és filmtörténet szakirányon, ahol aztán újságírásból mesterdiplomázott. – Már az egyetem előtt is kötődtem a filmekhez, a szüleimmel mindig rengeteg filmet néztünk otthon. Sok olyat is, köztük rengeteg olasz alkotással, amit nem adtak a televíziók – magyarázza, majd hozzáteszi, eredetileg néptáncosnak készült, tagja volt a Sárvári Néptánckörnek. Azonban kiderült, hogy egy örökletes betegség miatt a térde nem bírná a túlzott terhelést, ezért úgy döntött, hogy ez a szenvedélye megmarad hobbinak, a szakmája pedig a filmezés lesz.

– Lehetne mondani, az, hogy filmes újságírással foglalkozzak, egyenes út volt a diplomám megszerzése után, de ez nem így van. Az, hogy szeretek írni, már akkor kiderült számomra, amikor filmkritika kurzusra jártam az egyetemen. A kurzust Nagy Imre professzor tartotta, aki bár irodalomtörténész, remekül értett a filmkritikához is. Nagyon sajátos szemlélettel tanította meg azt, hogyan vigyük bele a saját hangunkat a kritikákba. Ő biztatott, hogy a szakdolgozat megírása után se hagyjam abba a kritikák írását. Már a mesterképzés mellett egy filmes oldalra kezdtem el írni, amit szakmabeli ismerőseim szerkesztettek – idézi fel Eszter.

A fiatal nő ekkor még „csak” kritikákat írt, ám hamar felvetődött benne, hogy filmtörténettel és filmelmélettel is foglalkozzon – egyúttal edukálva ezzel olvasóit. Hat évvel ezelőtt indította el Kötelező filmek című rovatát a weboldalon, amelynek írása során alkalomról alkalomra biztosabbá vált benne, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Eszter csoportelsőként végzett az egyetemen, aminek köszönhetően egyik tanára révén kisebb kitérőt tett a TV2-nél televíziós műsorkészítőként, majd a FIX TV-ben készített kulturális magazinműsort. Ez idő alatt az újságírás hobbiként volt jelen az életében, ami anynyira viszont elég volt, hogy egyre növekvő olvasói bázist építsen maga köré.

Cikkeket írt egy kulturális magazinnak, ahol, miután felmondott, olvasói bizonytalankodva kérdezték, hogy „Jó, de akkor most hol fogjuk látni az írásaidat? Mit nézzünk?”. Ekkor határozta el, hogy létrehozza saját, Eszter és a filmek nevet viselő blogját. Az, hogy hogyan ír meg egy kritikát, saját bevallása szerint nagyon változó. Sajtóvetítések alkalmával nincs lehetőség arra, hogy többször megnézze a filmet, hiszen a kritikának már a mozis bemutató előtt el kell készülnie. Ilyenkor jellemzően a „fejben jegyzetelés” tudományát – amit az egyetemen sajátított el – alkalmazza: gondolatban készít jegyzetet, amit aztán elraktároz a tudatalattijában. Majd hazafelé, a villamoson teleírja a jegyzetfüzetét, amit mindig magánál tart.

Eszter szívéhez leginkább a szerzői filmek állnak közel, amelyben a szerző művészfilmes technikákkal, szabadon alkothat. – Ezekben a filmekben az alkotók úgy használják a kamerát, mint az író a töltőtollat. A saját gondolataikat, érzéseiket vetítik bele a filmbe, és nem ragaszkodnak műfaji sémákhoz. Hozzáteszi, a drámákat és a horrorfilmeket kifejezetten szereti, mert ezek olyan kérdéseket idéznek elő az emberben, amelyeken aztán sokáig lehet gondolkozni. – A horrort sokan a legalantasabb filmes műfajnak tartják, pedig a szerzői filmek között ebben a kategóriában is gyöngyszemekre lehet bukkanni. Egy horrorfilmen keresztül, a félelemkeltés eszközével könnyen meg lehet törni egy embert. A néző nem tud teljesen kívülállóként szemlélni egy ilyen alkotást, ugyanis a félelme bevonzza őt a történetbe – vélekedik a filmkritikus.

Kiemelt képen: Eszter szüleitől örökölte a filmek szeretetét