Vasrostán is sütik az édes, omlós szelídgesztenyét – A Velemi Gesztenyenapokon jártunk – fotók

Ezrek vették célba szombaton Velemet: könnyebb dolguk volt a két keréken vagy gyalog érkezőknek, de aki kellő önmérséklettel kivárta a sorát, és bejutott a parkolóba, azt kárpótolta a vásár választéka, hangulata, illatai és a simogató napsütés. A falu bejáratától a Stirling-vil­láig és azon túl már reggel óta kínálta termékeit, finomságait több mint kétszáz árus, vendéglátó. Szőlő, dió, gesztenye és gesztenyés sütik és pálinka, lekvárok, szörpök és kemencés házi kenyér, hurka, kolbász, mézek, forralt bor, ékszerek, mázas edények, bőráruk és szappanok – csak töredéke annak, amit kóstolhattunk vagy hazavihettünk emlékbe a vásárból.

Az Alkotóház udvara a nyüzsgő főutca után nyugalmas szigetnek tűnt: találkoztunk a Velemi Stúdió Népművészeti Egyesület kézműveseivel, köztük Harasztovics Róbert fafaragó, népi iparművésszel és Pados Zoltán kosárfonóval. A színpadon a környékbeli együttesek színjátszó, énekes, néptáncos műsorai váltották egymást. Ebéd után az ünnepi megnyitón elsőként Ágh Péter országgyűlési képviselő üdvözölte Velem szerelme­seit, akiket, mint mondta, összeköt az, hogy minél szebb környezetet akarnak látni a településen. Ennek jegyében kezdődhetett el a Stirling-villa és környezetének felújítása, amely már most látványos eredményt hozott.

Azt ígérte, hogy a közeljövőben újabb bejelentést tesznek a munkák folytatásáról. Fontosnak nevezte, hogy a Bük–Sárvár turisztikai térség létrehozásakor a Kőszeghegyalját és Velemet is megnevezték részt vevő településként, így még nagyobb figyelem juthat a településre. A Hotel Avar jelenlegi lehangoló állapota kapcsán felhívta arra a figyelmet, hogy a hasznosításra az egyháznak van koncepciója, bízik abban, hogy akár annak révén lépésről lépésre meg lehet azt menteni.

Dr. Balázsy Péter megyei jegyző kiemelte: a térség egyik legismertebb és legnagyobb rendezvénye a Velemi Gesztenyenapok. A megyei önkormányzat által támogatott fejlesztések keretbe foglalják ezt, jó alapot adnak ahhoz, hogy az itt élők megmutassák hagyományaikat. A látványos gesztenyesütést például, amelynek fortélyait Nemes Gergő magyarázta: ha igazán jó, nyílt lángon sült gesztenyét akarunk, az apró és a közepes szemek az ideálisak, a tűz érje egyenletesen az összes szemet, süssük át, forgassuk óvatosan.

Ha már koromfekete a gesztenyénk, repedezik a héja, kezdődhet a rázás, ezzel megszabadítjuk a héjától, kevesebbet kell pucolni, előjön a belseje. Arra is kíváncsiak voltunk, mi történik, míg a papírzacskóba kerül a kezet melengető gesztenye. Putyora Jánosné Eszter mutatta meg hátul az udvarukban a frissen gyűjtött termést: összeszedik, ahogy jön, apróbbat, öregebbet, utána szortírozzák. A férje és a fia 1994-ben álltak ki először sütni, akkoriban még a Stirling-villánál rendezték a fesztivált. Nem messze tőlük az önkéntes tűzoltók fogadójánál jókedvű mosonmagyar­óvári családot szólítottunk meg. Először jöttek a gesztenyenapokra, de nem utoljára. Csodálatosan érzik magukat – mondták –, miután legalább öt csomaggal elfogyasztottak a velemiek nagy becsben tartott kincséből.