Szakmai vizsgán jártunk – Két hónapnyi gyakorlást vett el a diákoktól a járvány

SZOMBATHELY Nyolc óra állt rendelkezésére minden tanulónak, hogy bebizonyítsa, van helye egy pékségben vagy egy cukrászatban. Sütő- és cukrászipari technikusok vizsgáján jártunk.

Budai Dávid

A két hónapig tartó kényszerszünet amatőr pékek tízezreit termelte ki világszerte, nálunk is sokan érezték úgy, hogy a kéretlenül kapott otthoni szabadidőnek legjobb eltöltési módja a házi kenyérsütés. Most, hogy lassan feloldják a járvány miatt bevezetett összes korlátozó intézkedést, lehetőségünk nyílt megnézni, hogyan sütik a kenyeret a profik, ugyanis a szombathelyi élelmiszeripari sütő- és cuk­rászipari szaktechnikusi vizsga csütörtökön volt, bekukkantottunk hát a tanműhelybe, hogy megtudjuk, milyen finomságok kerülnek ki a fiatal vizsgázók kezei közül.

Kondics Ferenc, a Szombathelyi Élelmiszeripari és Földmérési Szakgimnázium, Szakközépiskola és ­Kollégium igazgatója elmondta, a héten a mostanin kívül további öt különböző szakmában – pék, édesipari termékgyártó, földmérő technikus, élelmiszeripari technikus, húsipari termékgyártó – kellett szervezniük gyakorlati vizsgát a megfelelő elővigyázatossági előírások betartásával, mint amilyen a kötelező szájmaszk és gumikesztyű használata, valamint a megfelelő védőtávolság megtartása. A jövő hétfőn esedékes írásbeli vizsgán a járványügyi helyzetre való tekintettel csökkentették ugyan tíz százalékkal az elégséges eredményhez szükséges feltételeket, ám a gyakorlati vizsgán nincs ilyen könnyítés, éppen úgy kell megsütni egy kenyeret vagy elkészíteni egy Berliner-szeletet, mintha nem lett volna járvány és az utolsó pillanatig gyakorolhattak volna. A kimaradt két hónapnyi gyakorlás nyilván nehézséget jelent a vizsgázóknak még akkor is, ha március közepére már a teljes termékskálát megismerték.

 

A vizsgázók – lévén, hogy hatan voltak – ezúttal nyolc tételből húztak, ahol például a harmadik feladatsor az volt, hogy készítsenek 15-15 dúsított kiflit, dúsított karikát, dupla dúsított sós rudat, és ha mindezzel megvannak, jöhet még egy 16 szeletes Rokokó torta és mintegy levezetésként 20 piskótatekercs. Főcze Valéria az egyike volt a tegnapi vizsgázóknak, ő a hetes tételt húzta, így neki 4-4 darab 250, 500 és 700 grammos, teljes kiőrlésű kenyeret kellett sütnie, délután pedig egy 16 szeletes gesztenyetorta és 15 darab Rákóczi túrós lepény várt rá. Mint mondta, nem ez volt a legkönnyebb tétel, de járhatott volna rosszabbul is. A kenyérsütés előnye például, hogy itt az előkészített tésztát egy formába kell tölteni, ami megtartja a kenyér alakját, a gesztenyetortánál pedig például egy Stefánia torta sokkal bonyolultabb, márpedig van, akinek az jutott. Vali elmesélte, miután kihúzták a tételt, az anyagnorma alapján kiszámolták, miből mennyi kell. Ezt az oktatók természetesen leellenőrizték, mégse egy rossz számítás alapján kezdjenek el a vizsgázók sütni, de nála nem volt gond. Azt, hogy pontosan mire van szükségük, szintén nekik kellett tudniuk. Az alapanyagmérés után kezdődhetett a gyártás. Vali, miután a tésztát összekeverte, géppel megdagasztotta, pihentette, majd megformázta, az a kelesztőszekrényben várta a sütést. Ekkor tudtunk mi is beszélgetni, hiszen a maratoni, nyolcórás vizsga közben ilyenkor van egy szusszanásnyi idő.

Az elmúlt két hónapban ebből a szusszanásnyi időből sajnos több is volt a kelleténél, ami bizony a gyakorlás rovására ment. Volt persze, hogy Vali is sütött otthon egy-egy kenyeret vagy sütit a családnak, de akkora mennyiségekkel, mint amelyekkel itt kell dolgozni, nyilván nem találkozott és nem is tudott mindent gyakorolni. – Amiről most számot adtunk, azt egy évig tanultuk, de ennyi idő alatt még nem alakult ki akkora rutinunk, hogy egy tésztáról pusztán a tapintásából meg tudjuk mondani, hogy az jó lesz-e, vagy esetleg kell még bele egy kis liszt vagy víz. Reggel fejben még egyszer átvettem a tételeket, a vizsga elején kicsit izgultam, de amint elkezdtem megoldani a feladatokat, mindez elmúlt – mesélte.

A vizsgát végül mindenki sikeresen teljesítette, az elkészült pék- és cukrász­süteményeket pedig a tankenyérboltban értékesítették, mivel – mint megtudtuk – ezek nem holmi belső használatra szánt gyakorló-, hanem igazi „éles” tészták voltak, amelyek már megállják a helyüket a piacon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában